AI-val személyre szabottabbá válhat a jogrendszer egy jogász szerint

A ChatGPT gyorsabban érkezett, mint várták

Benjamin Alarie 2016-ban a University of Toronto Law Journal folyóiratban arról írt, hogy a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia segítségével a jogi előrejelzés jóval megvalósíthatóbbá válhat, mint azt sok jogász gondolta. A tanulmány váratlanul heves tudományos reakciókat váltott ki.

A vita nyomán Alarie és Abdi Aidid megírta The Legal Singularity című könyvét, amely 2023-ban jelent meg a University of Toronto Press gondozásában. A szerzők ebben részletesebben védték álláspontjukat a kritikákkal szemben. Alarie szerint a könyv elkészítése közben a ChatGPT megjelenése sok, a számítógépes rendszerek képességeivel kapcsolatos ellenérvet idejétmúlttá tett. Úgy fogalmazott, hogy a jövő mindkettőjük várakozásánál gyorsabban érkezett el.

Alarie új könyve, a Samuel Becherrel közösen írt Superjustice: Law in the Age of Artificial Intelligence, 2026 nyarán jelent meg az Oxford University Press kiadásában. A kötet alapfelvetése, hogy az AI fejlődése feloldhatja a jogi rendszereket régóta korlátozó szűkösséget. Alarie szerint így a jogi intézményeknek más típusú szűk keresztmetszetekkel kellene megbirkózniuk.

A jog nem feltétlenül ugyanazt jelentené mindenkinek

A könyv egyik központi gondolata a személyre szabott jog. Ez olyan jogi szabályokat jelentene, amelyek az érintett személy tényleges körülményeihez igazodnak, ahelyett hogy mindenki számára ugyanazt az általános szabályt alkalmaznák.

Alarie szerint ennek bizonyos formái már ma is léteznek. Példaként a büntetéskiszabást, a fogyatékossághoz kapcsolódó alkalmazkodást és az adórendszert említi. Az adójog ugyan közös szabályrendszert alkot, az egyes emberek által fizetendő összeg mégis személyre szabottan alakul az adott személy körülményei alapján.

A jogász egy közlekedési példával is érzékeltette a lehetőséget. Egy út sebességhatára jelenleg ugyanaz lehet nappal, éjszaka, hóviharban vagy ködben, függetlenül a vezető tapasztalatától és aktuális állapotától. Egy mesterséges intelligenciával támogatott rendszer ezzel szemben figyelembe vehetné az időjárást, az útviszonyokat, a vezető éberségét és vezetési tapasztalatát, majd ezek alapján határozhatna meg eltérő sebességhatárt.

A bíróságoknak a helyi értékeket is figyelembe kellene venniük

Alarie vitatja, hogy a jövő jogrendszerének egyetlen, mindenhol azonos modellre kellene épülnie. Szerinte a jog középpontjában álló „ésszerű ember” valójában egy konkrét társadalmi karaktert tükröz, amelyet a pszichológia a WEIRD rövidítéssel ír le. A betűszó a nyugati, képzett, iparosodott, gazdag és demokratikus társadalmakra utal.

A szerző szerint egy Torontóban működő jogrendszer 2026-ban ezt a társadalmi hátteret tükrözheti, de ebből nem következik, hogy ugyanaz a megközelítés minden városban és országban megfelelő lenne. A Superjustice olyan dinamikus és rugalmas rendszert képzel el, amely különböző normatív értékrendekre is képes reagálni.

Alarie hangsúlyozza, hogy az AI alkalmazása a jogban nem vezet automatikusan társadalmi javuláshoz. A könyvet óvatos optimizmus jellemzi, miközben a szerzők szerint a jogi tudományban a technológia kockázataira irányuló figyelem túlsúlyba kerülhetett. Alarie úgy látja, a biztonsági szempontok mellett annak lehetőségeiről is beszélni kell, hogy az AI miként javíthatja a társadalmat és a joghoz való hozzáférést.