Ausztrália saját kézben tartaná az AI gazdasági értékét

A kabinet az infrastruktúrára összpontosít

Az ASPI Strategist augusztus 25-én közölt elemzésének szerzői, Scott Wilkie és Adrian Turner szerint Ausztrália kedvező helyzetből indul az úgynevezett ügynökalapú jövő felé vezető átmenetben. Az ország erős tudományos háttérrel, innovátorokkal és vállalkozókkal, jelentős megújulóenergia-forrásokkal, bőséges földterülettel, megbízható intézményekkel és fejlett iparágakkal rendelkezik.

A szerzők szerint a kihívást az jelenti, hogy az ország elég gyorsan cselekedjen, és a létrejövő érték megfelelő része Ausztráliában maradjon. A National Cabinet az elemzés szerint olyan területekre összpontosítja AI-politikáját, mint a föld, az építőipar, az energia és az adat, miközben kevesebb figyelmet kap, hogy ki ellenőrzi a létrejövő eredményeket, illetve mennyibe kerülnek.

Az ASPI szerzői attól tartanak, hogy a kormány az adatközpontokat pusztán infrastruktúraként kezeli. Szerintük Ausztrália korábban az internet, a chipgyártás és a felhőalapú számítástechnika esetében is főként a fizikai gépeket biztosította, miközben a szellemi tulajdon, a haszonkulcs és az adóalap máshol jelent meg.

A tokenek ára meghatározza az AI gazdaságát

Az AI-modellek működésének költségét a tokenek, vagyis a szöveget alkotó kisebb egységek alapján is mérik. Egy token átlagosan körülbelül négy karakternek felel meg. A forrás szerint a fejlettebb modellek tokenjei általában drágábbak, és több tokent is használnak, ezért az árképzés jelentős hatással van az AI-t használó iparágak gazdaságára.

A Goldman Sachs várakozása szerint a globális tokenfogyasztás 2030-ra a 24-szeresére nőhet, havi 120 kvadrillió tokenre. Közben az Australian Financial Review beszámolója alapján több szervezet már jóval korábban elérte vagy túllépte éves AI-költségkeretét a vártnál. Az elemzés szerint a felhasználási volumen gyorsabban nő, mint az árak csökkennek, így az AI-képességek olcsóbbá válása mellett is emelkedhetnek a számlák.

Az Ai.cc, egy szingapúri AI-aggregátor vállalat 2,4 milliárd vállalati API-hívás elemzése alapján az átlagos tokenköltség 6,07 amerikai dollár, vagyis 8,47 ausztrál dollár volt egymillió tokenenként. Ez 67 százalékos csökkenést jelentett az előző évhez képest. Azok a vállalatok, amelyek minden feladatot a legolcsóbb, megfelelő képességű modellhez irányítottak, mediánértéken 2,31 dollárt fizettek, míg a csúcsmodellre támaszkodók 18,40 dollárt. A két érték között nyolcszoros különbség volt.

Három javaslat a számítási kapacitás biztosítására

Wilkie és Turner három intézkedést javasol. Az első egy hazai AI-számításikapacitás-tartalék létrehozása és fenntartása lenne. Ennek szükség esetén garantált hozzáférést kellene biztosítania a kormányzati szerveknek és az iparágnak, ha a nem Ausztrália által ellenőrzött ellátás megszakad.

A második javaslat a kapacitás földrajzi diverzifikálása. Az elemzés szerint 2028-ra az AI-modellek futtatásához használt számítási teljesítmény iránti igény meghaladhatja a csúcsmodellek tanításához szükséges kapacitásét. A futtatás egyre gyakrabban a peremhálózaton, vagyis helyi eszközökön és számítógépeken történik. Ennek ellenére Ausztrália tervezett vagy működő adatközponti kapacitásának több mint 80 százaléka Canberrában, Sydneyben és Melbourne-ben található, távol azoktól a bányáktól, kikötőktől, közösségektől és határállomásoktól, amelyeket kiszolgálna.

A harmadik javaslat szerint a kormányzati vagy kritikus infrastruktúrához kapcsolódó pályázatokon induló szolgáltatóknak nem a GPU-k, hanem az eredmények költségét kellene feltüntetniük. A szerzők szerint egy szervezet nem tudja megítélni az adófizetők számára teremtett értéket, ha azt sem látja, hogy 2,31 vagy 18,40 dollárt fizet egymillió tokenért.

A cél az AI-alapú szolgáltatások exportja

Az elemzés szerint Ausztrália akkor járhat sikerrel, ha nem pusztán az AI működéséhez szükséges hardvert helyezi el az országban, hanem az azon futó termékeket és szolgáltatásokat is exportálja. A szerzők a bányászatot, a mezőgazdaságot, a védelmet és az egészségügyet emelik ki, mivel ezekben az ország saját ágazati adatokkal és működési tapasztalattal rendelkezik.

Az írás példaként említi, hogy Ausztrália bányászati berendezéseinek, technológiáinak és szolgáltatásainak exportja 2020-ban 17 milliárd ausztrál dollárt ért. Ha viszont az ország csak szabályozott, az árakat elfogadó szereplővé válik, az AI-beruházások nem feltétlenül javítják a termelékenységet vagy az életszínvonalat. Az ASPI-n megjelent véleménycikk szerzői szerint az infrastruktúra elhelyezkedésénél fontosabb, hogy ki irányítja és ki hasznosítja az AI által létrehozott értéket.