A New Relic szerint az autonóm működéshez több kell a riasztásoknál

A sok adat önmagában nem oldja meg az incidenseket

A megfigyelhetőségi iparág évekig elsősorban a több telemetria összegyűjtésére összpontosított. A vállalatok mérőszámokat, naplókat, nyomkövetési adatokat és eseményeket gyűjtöttek, miközben a felügyeleti platformok egyre összetettebbé váltak. A New Relic szerint a modern mérnöki csapatok ma már egy elosztott alkalmazás szinte minden elemét figyelhetik, a Kubernetes-fürtöktől és a felhős infrastruktúrától az API-kon, adatbázisokon és mikroszolgáltatásokon át.

Éles üzemzavaroknál azonban sokszor több idő megy el annak megértésére, hogy mi történik, mint a hiba tényleges kijavítására. Egyetlen, ügyfeleket érintő probléma tucatnyi riasztást válthat ki az alkalmazások, az infrastruktúra, a felhőszolgáltatások, az adatbázisok, a hálózat és a biztonsági rendszerek oldalán. Ezek külön-külön pontosak lehetnek, mégis nehéz megállapítani, melyek kapcsolódnak egymáshoz, melyek másodlagos hatások, és hol kell elkezdeni a vizsgálatot.

A riasztási fáradtság mögött összefüggéshiány áll

A New Relic példája szerint egy ügyféloldali szolgáltatás késleltetésének növekedése rövid időn belül válaszidőkkel, infrastruktúra-kihasználtsággal, sikertelen tranzakciókkal, alkalmazáshibákkal, Kubernetes-erőforrás-korlátokkal, adatbázis-teljesítményromlással és hálózati rendellenességekkel kapcsolatos riasztásokat indíthat el. A felügyeleti szabályok ilyenkor rendeltetésszerűen működnek, a mérnök viszont egymástól független értesítések növekvő halmazával találkozik.

A különböző csapatok ugyanannak az alapvető problémának más-más tünetéről kaphatnak jelzést, ezért több mérnök párhuzamosan kezdhet külön vizsgálatba. A vállalat szerint ez növeli a megoldásig eltelt időt, megkettőzi a munkát, lassítja az együttműködést, és olyan erőforrásokat köt le, amelyeket megbízhatósági fejlesztésekre vagy új ügyfélfunkciókra is fordíthatnának. A kihívást gyakran riasztási fáradtságnak nevezik, a New Relic értelmezésében azonban a mélyebb probléma az, hogy nincs elegendő műveleti megértés, amely értelmes képpé kapcsolná össze a jelzéseket.

Az olyan megoldások, mint a dinamikus küszöbértékek, a rendellenességészlelés, a gépi tanulás és az AI által támogatott ajánlások javíthatják az egyes riasztások minőségét. A New Relic szerint ez fontos előrelépés, de önmagában nem válaszolja meg, hogy a különálló riasztások miként kapcsolódnak egymáshoz.

A Compound Alerts helye az autonóm működésben

A New Relic elképzelése szerint a megfigyelhetőségi platformnak magának kell segítenie a műveleti kép összeállítását. A kapcsolódó riasztási feltételeknek nem elszigetelt eseményekként kell megjelenniük, hanem olyan kezelhető problémákká kell összeállniuk, amelyek az egész helyzetet bemutatják. Ezt a szerepet tölti be a Compound Alerts, amely a megbízhatóbb riasztási jelekből műveleti megértést alakít ki.

A vállalat Intelligent Observability stratégiájában a Smart Alerts a jelek minőségére összpontosít. Segít jobb riasztási feltételeket létrehozni és azonosítani a felügyeleti hiányosságokat, így csökkentheti a felesleges zajt. A Compound Alerts erre az alapra épít, és összekapcsolja a kapcsolódó feltételeket. A Ground Truth ezeket a problémákat a teljes technológiai környezetből származó, megbízható műveleti kontextussal egészíti ki, az Autopilot pedig ezt a megértést és környezetet használja a mérnökök vizsgálatának támogatására.

Ez a felépítés az AI-alapú és később autonóm műveletek miatt is fontos. A New Relic szerint az AI-rendszerek akkor tudnak jó döntéseket hozni, ha koherens képet kapnak arról, mi történik. Ha előbb több tucat különálló riasztásból kell rekonstruálniuk a helyzetet, a gépi és az emberi elemzés is kevésbé hatékony. A vállalat ezért a telemetriától a megbízható jeleken és az összekapcsolt problémákon át a kontextusig, majd az Autopilot támogatásáig tartó folyamatos fejlődésként írja le az autonóm működés alapját.