Ötlépcsős keretet javasol a kiber-szimulációk életszerűségéhez a CMU SEI

A teljes digitális iker helyett a küldetéshez szükséges részletek

A CMU Software Engineering Institute október 13-án közzétett blogbejegyzése szerint a kiber-szimulációk tervezésének egyik legfontosabb kérdése, hogy a valós működési környezetből pontosan mekkora részt kell reprodukálni. Egy teljes digitális iker költséges, nehezen ellenőrizhető, és sok esetben szükségtelen. Ugyanakkor egy rosszul kiválasztott hiányosság akkor is alááshatja a gyakorlatot, ha a környezet többi része jól működik.

A szervezet erre a sufficient realism, vagyis az elégséges életszerűség fogalmát használja. Ez azt jelenti, hogy a szimulációban a küldetés szempontjából fontos tényezőknek megfelelő részletességgel kell működniük. A cél így nem a valóság tökéletes másolata, hanem annak meghatározása, mely részeknek kell hitelesen viselkedniük az adott kísérlet, gyakorlat vagy küldetéspróba során.

A GHOSTS az emberek és szervezetek viselkedését is modellezi

A SEI 2017 óta fejleszti a GHOSTS keretrendszert, amely összetett emberi, szervezeti és gépi viselkedés szimulálására szolgál kiberbiztonsági képzésekben. A rendszer kezdetben szimulált felhasználókat futtatott valódi alkalmazásokon és számítógépeken. Ennek eredményeként olyan forgalom, napló, fájl, böngészési előzmény és más nyom keletkezett, amellyel a védők egy valós környezetben is találkozhatnak.

A GHOSTS azóta társadalmi és kognitív szimulációval is bővült. A szereplők kommunikálhatnak, kapcsolatokat alakíthatnak ki, tudással és hiedelmekkel rendelkezhetnek, döntéseket hozhatnak, valamint hatással lehetnek egymásra. A keretrendszer azt is képes modellezni, hogyan változtatja meg a viselkedést és a döntéshozatalt a társadalmi befolyás, az információ terjedése és a bizalom.

A SEI szerint az életszerűség szorosan összefügg a gyakorlat érvényességével és értékével. A GHOSTS első technikai jelentése, amely 2018-ban jelent meg, arra jutott, hogy azok a résztvevők, akik életszerűbbnek értékelték a gyakorlatot, értékesebbnek ítélték a képzést is.

A háttértevékenység is befolyásolja a gyakorlat hitelességét

A bejegyzés a katonai szimulációkban korábban alkalmazott szelektív részletesség elvéhez kapcsolja a megközelítést. A SIMNET program példája szerint nem szükséges egy harckocsit minden fizikai részletében lemásolni. Azokat a kezelőszerveket, jelzéseket és működési sajátosságokat kell megjeleníteni, amelyek a katonák által gyakorolt feladatokhoz szükségesek.

A kiberkörnyezetben azonban a háttérben zajló, látszólag jelentéktelen tevékenységek is fontosak lehetnek. Ha például minden szimulált felhasználó ugyanazokat a néhány webhelyet látogatja, alig generál POST-forgalmat, nem követ mélyebb hivatkozásokat, és ugyanabban a pillanatban kezdi meg a munkát, a résztvevők felismerhetik, hogy mesterséges környezettel van dolguk. Ettől maga a gyakorlat is megváltozik.

A szerző szerint a küldetéselemzés kijelölheti, mely rendszerek, viselkedések, kapcsolatok és jelek fontosak, de nem ad mindig egyértelmű választ arra, hogy egy viselkedés elég hiteles-e, számít-e egy eltérés, vagy mikor nem javít már a szimuláción az újabb részletesség. Ilyenkor a tapasztalt szakemberek ítélőképessége, a bejegyzés szóhasználatával a „taste”, kap szerepet. Ez azonban nem helyettesítheti a küldetéselemzést, a mérést és az ellenőrzést.

A bemutatott keret a felhasználóknak és a szimulációk tervezőinek azt az irányt adja, hogy a korlátozott erőforrásokat a küldetés szempontjából meghatározó elemekre fordítsák, miközben a háttérkörnyezetből is megőrzik a hitelességhez szükséges minimumot. A bejegyzés a megközelítést a GHOSTS fejlődését bemutató, A Decade of GHOSTS in the Machine című technikai jelentéshez kapcsolja.