Új központ vizsgálja az AI és a nukleáris stabilitás kockázatait

A hidegháborús fogalom új értelmezése

Az IST október 16-i bemutatása szerint a Perry-Shultz Központ célja, hogy a technológiai fejlődést a stabilitást erősítő irányba terelje, és közös fellépést alakítson ki az államok, valamint a nem állami szereplők között a legsúlyosabb kockázatokkal szemben.

Steve Kelly, a központ munkatársa szerint a stratégiai stabilitás eredetileg a hidegháborús amerikai-szovjet nukleáris szembenállásban jelentett olyan állapotot, amelyben egyik nagyhatalomnak sem állt érdekében a konfliktus nukleáris szintre emelése. A kölcsönös megsemmisítés képessége fenntartotta az elrettentést.

A központ szerint ez a meghatározás ma már nem elegendő. Az elrettentés továbbra is elsősorban az államok közötti viszony függvénye, de a technológia társadalmi szinten is gyengítheti azokat a feltételeket, amelyek működőképessé teszik. Kelly példaként az AI által támogatott, nagy léptékű információs hadviselmet és az automatizált kibertámadásokat említi. Ezek megingathatják a közbizalmat, illetve veszélybe sodorhatják a kritikus infrastruktúra szolgáltatásait, ezáltal módosítva az államok közötti elrettentési számításokat.

Nukleáris rendszerek és emberi döntések

Sylvia Mishra szerint William Perry és George Shultz öröksége arra figyelmeztet, hogy a technológiai változásokkal lépést kell tartani, miközben diplomáciával és megfontolt döntéshozatallal kell kezelni az előnyöket és a kockázatokat.

Mishra felidézte, hogy 1979-ben Perry, aki akkor az amerikai védelmi minisztérium államtitkárhelyettese volt, éjszaka olyan riasztást kapott, amely szerint szovjet rakéták tartanak az Egyesült Államok felé. A riasztást egy kiképzési felvétel aktiválta, így tévesnek bizonyult, az eset azonban megmutatta, milyen gyorsan válhat egy technikai hiba nagy tétű döntési helyzetté.

A központ ehhez kapcsolódó projektjei közé tartozik az AI-NC3, amely az AI nukleáris rendszerekbe történő biztonságos integrációjához dolgoz ki szakpolitikai ajánlásokat. A CATALINK egy többoldalú nukleáris válságkommunikációs csatorna tervét fejleszti. Az AI-Nuclear Policy Accelerator nukleáris fegyverekkel és nemzetbiztonsággal foglalkozó, pályájuk közepén járó szakértők AI-ismereteit bővíti. Az Egyesült Államokkal és Kínával kapcsolatos munka az AI-nukleáris kockázatokra és az AI-verseny dinamikájára összpontosít.

Brandon Cortino a projekt egyik kulcsfogalmaként az „episztemikus befogást” emelte ki. Ez azt jelenti, hogy egy AI-rendszer úgy válogatja meg a megosztott adatokat, hogy közben alakítja a felhasználó világértését és döntéseit. A nukleáris műveletekben a hiányos vagy szelektált információ különösen súlyos következményekkel járhat. Cortino szerint a fő veszély nem egy önállóan lázadó gép, hanem az, hogy az emberek rosszul összehangolt adatfolyamokra támaszkodva akaratlan nukleáris eszkalációt idéznek elő.

Az űrrendszerek, a 3D-nyomtatás és a tengeralattjárók kockázatai

Catherine Murphy szerint a stratégiai stabilitásról szóló vitákban nagyobb figyelmet kellene kapniuk az űrbeli műveleti képességeknek. A nukleáris fegyverekkel rendelkező államok műholdakra támaszkodnak a vezetési és irányítási feladatok, valamint a válságkommunikáció során. A katonai és kereskedelmi űrrendszerek összefonódása miatt egy műhold elleni támadás más rendszereket is érinthet. A műholdak zavarása, megtévesztése, illetve az ellenük bevethető fegyverek megszakíthatják vagy torzíthatják a vezetők kommunikációját.

Larissa Alves Lozano a 3D-nyomtatást tartja alulértékelt technológiának. A központ szerint a változó nyomtatási módszerek és anyagok kettős felhasználásúak lehetnek. Biogélek, nagy tartósságú fémötvözetek és kerámiák egyaránt felvethetnek biztonsági aggályokat, miközben a digitális tervrajzok könnyen megoszthatók, a kinyomtatott alkatrészek pedig nehezebben követhetők. A szabályozás hiánya csökkentheti a korlátozott felszerelésekhez való hozzáférés akadályait nem állami szereplők és szankciókkal sújtott államok számára.

Mishra az AI katonai alkalmazásai közül a víz alatti hadviselés jövőjét tartja különösen aggasztónak. A hálózatba kapcsolt, egyre fejlettebb víz alatti drónok képesek lehetnek nukleáris fegyverekkel rendelkező tengeralattjárók felderítésére, követésére és levadászására. Ez érintheti a második csapásmérő képességet, és így a nukleáris elrettentés alapjait is, ha a tengeralattjárók túlélőképessége többé nem tekinthető magától értetődőnek.

A központ nevében szereplő Perry és Shultz két eltérő hagyományt testesít meg. William Perry az elrettentéshez és a kemény hatalmi eszközökhöz, George Shultz a diplomáciához és a bizalomépítéshez kapcsolódik. Az IST szerint a központ ezek összehangolására törekszik a feltörekvő technológiák kockázatainak vizsgálatával.