Amerika vezeti a robotikai innovációt, de Kína a telepítésben előrébb jár

Kína sokkal több ipari robotot telepít

A Special Competitive Studies Project kezdeményezéseként működő, kétpárti National Security Commission on Robotics for Advanced Manufacturing október 13-án tette közzé előzetes jelentését. A bizottság szerint az Egyesült Államok a modern robotika „agyát” adó technológiákban vezet, a robotok telepítésében, a robotikai rendszerek gyártásában és a kritikus alkatrészek hazai előállításában azonban nem rendelkezik megfelelő léptékkel.

Kína 2024-ben 295 ezer ipari robotot telepített, ami a globális mennyiség 54 százaléka volt. Az Egyesült Államokban ugyanekkor 34 200 robotot helyeztek üzembe. Kína működő robotállománya már meghaladja a kétmilliót, ez több mint ötszöröse az amerikai állománynak. Az Egyesült Államok a robotok sűrűsége alapján a nyolcadik helyen áll, és 2021-ben az amerikai gyártóüzemek mindössze 12,1 százaléka számolt be robotok használatáról.

A jelentésben használt „fizikai MI” olyan mesterséges intelligenciát jelent, amely gépekben testesül meg, és a valós világ érzékelésére, illetve az abban való cselekvésre képes. A bizottság szerint az ilyen rendszerek előnyei csak akkor jelentkeznek, ha a technológiát ténylegesen telepítik, integrálják és termelési célra használják.

Piaci kudarc és széttagolt szabályozás

A jelentés a probléma középpontjában egy keresleti és kínálati ellentmondást azonosít. A gyártók arra várnak, hogy a robotok olcsóbbá és bizonyítottan megbízhatóvá váljanak, a robotikai cégek viszont csak nagyobb telepítési volumen mellett tudnák csökkenteni a költségeket és javítani a teljesítményt. A bizottság ezt olyan piaci kudarcnak nevezi, amely várhatóan nem oldódik meg magától.

Az amerikai robotikai programok legalább négy szövetségi minisztérium között oszlanak meg, és nincs egyetlen, elszámoltatható irányító hatóság. A külföldi alkatrészektől való függés szintén kockázatot jelent. A jelentés szerint Kína a permanens mágnesek gyártásának hozzávetőleg 94 százalékát adja, ami ellátási láncbeli és kiberbiztonsági aggályokat vet fel.

A kis- és középvállalkozások, amelyek az amerikai gyártócégek mintegy 95 százalékát teszik ki, tőkehiánnyal, tudásbeli hiányosságokkal és szűk megtérülési mutatókkal szembesülnek. A kiberbiztonsági és felelősségi bizonytalanságok is lassítják a bevezetést. Az MI-vel támogatott programozás, az alacsony kódigényű eszközök és az együttműködő robotok új lehetőségeket teremtenek, miközben a biztonsági és teljesítménystandardok lemaradásban vannak.

A munkaerő és a finanszírozás is szűk keresztmetszet

A bizottság szerint az amerikai gyártók 2033-ig akár 1,9 millió betöltetlen állással is szembesülhetnek. A robotika segíthet a veszélyes és tartósan üresen maradó munkakörök ellátásában, a foglalkoztatási hatások azonban nem előre meghatározottak. Az eredmény az automatizálás ütemétől, valamint attól függ, hogy a képzés és a munkakörök átalakítása képes-e lépést tartani.

A jelentés szerint az innovációs ökoszisztéma sem tud még megfelelően növekedni. A kockázati tőke időhorizontja rosszul illeszkedik a hardverfejlesztéshez, az ellátási láncok átláthatatlanok és koncentráltak, a működési adatok pedig ritkák és széttagoltak. Az integráció költségei továbbra is magasak.

Ylli Bajraktari, a SCSP elnöke és a bizottság társelnöke szerint az Egyesült Államok a modern robotika mögött álló intelligencia jelentős részét maga fejlesztette ki, de a léptékben nem felépíthető, telepíthető és fenntartható intelligencia nem fogja biztosítani az amerikai ipari vezető szerepet. Bajraktari a problémát rendszerszintűnek nevezte, amelyet a bevezetés, a gyártás, a munkaerő, a finanszírozás és az adatok egymást erősítő kapcsolata alakít.

A végleges jelentés 2027 márciusára várható

Az előzetes jelentés diagnózist ad, konkrét intézkedési javaslatokat még nem. A bizottság végleges jelentése a tervek szerint 2027 márciusában jelenik meg, és ajánlásokat fogalmaz majd meg a szövetségi, állami és regionális vezetők, a gyártók és technológiai vállalatok, az oktatási és munkaerő-fejlesztési szervezetek, a munkavállalók és érdekképviseleteik, a befektetők, valamint a kutatóintézetek számára.

A bizottság egy olyan nemzeti küldetés mellett érvel, amelynek középpontjában a fizikai MI telepítése áll. Ennek a magánszektor dinamizmusára, a kutatási kapacitásra, a tőkepiacokra, a regionális gyártási ökoszisztémákra és a képzett dolgozókra kellene épülnie. A jelentés szerint ehhez nem szükséges Kína államilag irányított modelljét másolni, és az sem cél, hogy minden alkatrészt belföldön gyártsanak. A felhasználók és a gyártók számára a következő lépést a jelentés által jelzett szélesebb körű telepítés, valamint az ehhez szükséges képzési, finanszírozási és biztonsági feltételek megteremtése jelentheti.