Az EU AI-gigagyárai globális techcégektől függhetnek

Közpénzzel garantálnák a kezdeti keresletet

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2025 szeptemberében, az unió helyzetéről szóló beszédében az AI-gigagyárakat az európai technológiai szuverenitási program egyik központi elemének nevezte. A Bizottság szerint ezek az infrastruktúrák abban segíthetik az európai startupokat, hogy következő generációs mesterségesintelligencia-modelleket fejlesszenek, tanítsanak és telepítsenek.

Az EU 2026 elején fogadta el a 2026/150 számú rendeletet, amely jogi keretet teremtett az AI-gigagyárak állami támogatásához. Hat hónappal később a Bizottság közzétette a konzorciumok kiválasztására és a létesítmények létrehozására vonatkozó felhívást. A Bizottság becslése szerint egy-egy gigagyár legalább 4 és 5 milliárd euró közötti beruházást igényel.

Az unió és az EuroHPC közös szuperszámítógépes és AI-infrastruktúra kezdeményezésben részt vevő államok nem közvetlenül csak az építési költségekhez járulhatnak hozzá. A kiírás szerint előre garantálhatják a számítási kapacitás megvásárlását is, az AI-gigagyár működésének megkezdése után. Az EU vállalása a számítási infrastruktúra költségének legfeljebb 17 százalékát érheti el, és ezt a részt vevő államoknak legalább ugyanekkora hozzájárulással kell kiegészíteniük.

A kezdeti telepítési szakaszra 1 milliárd euró uniós forrást különítettek el a 2021 és 2027 közötti többéves pénzügyi keretből. Ezt szintén legalább ugyanekkora tagállami hozzájárulásnak kell kiegészítenie. A későbbi bővítési szakaszra további 4 milliárd eurót irányoztak elő, ennek biztosítása azonban a 2027 utáni uniós költségvetés elfogadásától függ.

A globális ügyfelek nélkül nehéz lehet a működés

A magánpartnereknek előre kell finanszírozniuk a létesítményeket, cserébe viszont részben garantált jövőbeli bevételre számíthatnak. A pályázati dokumentáció az állami szerveket „stratégiai horgonyügyfélként” írja le, amelyek csökkentik a beruházás kockázatát, és kiszámíthatóbbá teszik a bevételeket.

Az állami megrendelés azonban a kapacitásnak csak egy részét fedi le. A pályázóknak ezért igazolniuk kell a piaci érdeklődést és az ügyfelek bevonását, például szándéknyilatkozatokkal, egyetértési megállapodásokkal vagy előre lekötött szerződésekkel.

A kiírás globális felhasználói körrel számol. A 9. oldalon szereplő feltételek szerint globális szolgáltatók és nemzetközi ipari partnerek, köztük hiperskálázók is lehetnek horgonyügyfelek. Saját felhasználóiknak nyújtott szolgáltatásaik működtetésében önállóságot tarthatnak fenn, és ezekre a szolgáltatásokra nem feltétlenül vonatkoznak az AI-gigagyár teljes szuverenitási feltételei.

Az Open Future szerint ez feszültséget teremt a kezdeményezés célja és üzleti modellje között. A beruházások életképességéhez szükséges kereslet jelentős része éppen azoktól a technológiai vállalatoktól érkezhet, amelyek dominanciáját az európai szuverenitási politika mérsékelni szeretné. A pályázóknak ugyanakkor tervet kell bemutatniuk az ügyfélkör fokozatos bővítésére és diverzifikálására.

Az európai adatközpontpiac már most is függ az amerikai cégektől

Az elemzés a meglévő európai adatközpontpiacot figyelmeztető előzményként mutatja be. Az Európai Bizottság Cloud and AI Development Acthez kapcsolódó hatásvizsgálata szerint az új kolokációs kapacitást gyakran az Amazon Web Services, a Microsoft és a Google bérli. A velük kötött szerződések gyorsabb megtérülést biztosíthatnak az adatközpontok üzemeltetőinek.

A Bizottság várakozása szerint 2028-ra ez a három vállalat adhatja az európai adatközpontok iránti kereslet mintegy 65 százalékát. A SOMO kutatása szintén arra jutott, hogy az uniós adatközpont-fejlesztések erősen támaszkodnak az amerikai technológiai vállalatok keresletére.

A függőség a finanszírozásban is megjelenhet. A Bizottság több mint 20 milliárd eurónyi magánberuházást szeretne mozgósítani az AI-gigagyárakhoz, de egyelőre nem ismert, kik biztosítják majd ezt a tőkét. A SOMO szerint az európai adatközpont-bővítést már most is jelentős részben amerikai befektetők, köztük nagy vagyonkezelők és infrastruktúraalapok finanszírozzák.

Az Open Future értékelése szerint az EU arra tesz kísérletet, hogy az állami megrendelésekkel csökkentse a beruházási kockázatot, és a magántőkét az európai technológiai szuverenitást szolgáló infrastruktúra felé terelje. A kérdés az, hogy ez valóban megfordítja-e az európai adatközpontpiac jelenlegi függőségi mintázatát.