Az űr lehet az AI következő számítási határterülete

A műholdakból számítási infrastruktúra lehet

Az AI és az űr kapcsolatáról az AI for Good Global Summit 2026 egyik panelbeszélgetésén volt szó, amelyet az ITU 2026. augusztus 24-én közölt. A beszélgetést Bolor Erdene Battsengel, az AI Academy Asia alapítója és vezérigazgatója moderálta. A résztvevők között volt Wang Jian, az Alibaba Cloud alapítója és a Zhejiang Lab igazgatója, Stephanie Bednarek, a SpaceX kereskedelmi értékesítésért felelős alelnöke, valamint Bilge Demirköz, a Middle East Technical University asztro-részecskefizika professzora és az ENSZ AI-ról szóló tudományos testületének tagja.

Wang szerint az űrbe telepített AI segíthet a Föld problémáinak kezelésében, mivel már most is nagy mennyiségű adat gyűlik össze a pályán. A Three-Body Project három, a legtöbb műholdrendszerből szerinte hiányzó elemet céloz: valódi számítási kapacitást a pályán, közvetlen, lézeres kommunikációt a műholdak között, valamint a teljes AI-modellek indítás előtti telepítését.

Wang ezt úgy fogalmazta meg, hogy „nem egy algoritmusról van szó az űrben. Hanem valóban egy olyan AI-modellről, amilyen a földön is van, csak az űrben”.

A gyorsabb feldolgozás és a katasztrófák észlelése a cél

Wang szerint a műholdak által gyűjtött adatok több mint 90 százalékát nem lehet a Földre továbbítani a sávszélesség hiánya miatt. Ha az adatokat már pályán feldolgozzák, az katasztrófahelyzetben gyorsabb döntést tehet lehetővé. A Földre küldés és az ottani feldolgozás ugyanis órákig vagy akár napokig is tarthat.

A Zhejiang Lab támogatásával létrehozott, az AI for Good által szervezett AI and Space Computing Challenge résztvevői 36 országból érkeztek. A kezdeményezés a vízbiztonságra, az élelmezésbiztonságra és a katasztrófaelhárításra összpontosított.

Wang szerint a terület még messze van az érettségtől. A projekt egyik célja olyan bizalmi és irányítási protokoll kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy az egyik műhold adatait egy másik műhold számítási kapacitása dolgozza fel. Így az infrastruktúra használatához nem kellene minden intézménynek több ezer műholdat indítania.

A Föld megfigyelésére a projekt 1000 műholdból álló rendszert céloz. Wang szerint egy ilyen konstelláció körülbelül hárompercenként haladhatna el a Föld bármely pontja felett.

Az orbitális adatközpontok lehetőségei és veszélyei

Bednarek szerint az AI fejlesztése jelenleg olyan földi adatközpontokra támaszkodik, amelyek energia- és hűtési igénye terheli a környezetet és a közösségeket. Állítása szerint a pályán elérhető napenergia megszüntetheti a víz és a földterület szükségességét. A SpaceX vezetője a Starship rakétát nevezte a hiányzó elemnek, mivel az orbitális adatközpontokhoz nagy tömeg pályára állítására lenne szükség.

Bednarek szerint a Starship újrafelhasználhatósága, a műholdak nagyüzemi gyártása és a SpaceX működési tapasztalata gyors és költséghatékony telepítést tehet lehetővé. Elképzelése szerint az AI-számításra használt műholdak konstellációi akár milliós nagyságrendűek is lehetnek.

A fejlesztések jelentős kockázatokat is hordoznak. Demirköz a carringtoni eseményként ismert, 1859-es napviharra hivatkozott, amely során a sarki fény Hawaiinál és az Egyenlítőn túl is látható volt, a távíróvezetékek pedig kigyulladtak. Szerinte az ilyen napkitörések véletlenszerűen következnek be, a feljegyzések alapján átlagosan 200, illetve 300 évente.

Demirköz szerint egy hasonló esemény a műholdak elvesztéséhez, valamint összeütközésükhöz vezethetne, mivel megszűnhetne a velük való kommunikáció és irányítás. A szakértő úgy látja, hogy tíz éven belül jelentős, AI által támogatott infrastruktúra jelenhet meg a Holdon és a Marson. Marsi viharok esetén azonban inkább robotokat küldene, mivel a bolygón nincs mágneses mező, amely védené őket.