A büntetőjog önmagában kevés a technológiai nemi erőszak ellen

Négy magatartásra terjed ki az uniós irányelv

A nők elleni erőszakról és a családon belüli erőszakról szóló uniós irányelv, a VAW Directive, 2027 júniusában lép hatályba. A tagállamokban minimumszabályokat vezet be a technológiával támogatott nemi alapú erőszak, angol rövidítéssel TFGBV, négy formájának büntetendővé tételére.

Ezek közé tartozik intim vagy manipulált anyagok beleegyezés nélküli megosztása, a kiberes zaklató követés, a kiberzaklatás, valamint a gyűlöletre való kiberes felbujtás. A CDT Europe szerint az irányelv célja az elkövetők következetesebb felelősségre vonása, és kulturális változást is jelez azzal, hogy uniós szinten is elismeri e cselekmények súlyosságát.

A büntetőjogi megközelítés korlátai

A szervezet szerint az irányelv több alapjogi aggályt is felvet. A túlélőknek jelentős terhet jelenthet annak bizonyítása, hogy az elkövető cselekménye „jelentős kárt” okozott. Ez visszatarthatja őket attól, hogy büntetőjogi jogorvoslatot keressenek.

A kiberzaklatás egyik meghatározása olyan, nyilvánosan hozzáférhető, fenyegető vagy sértő magatartást említ, amely várhatóan súlyos pszichológiai kárt okoz. A CDT Europe szerint nem világos, pontosan mi minősül fenyegető vagy sértő magatartásnak. A szélesen értelmezhető szabályok nem megfelelő alkalmazáshoz vezethetnek, különösen azért, mert a szervezet által idézett jelenlegi tapasztalatok szerint a pontatlanul meghatározott törvényeket már használták marginalizált közösségek túlzott kriminalizálására.

A CDT Europe arra is figyelmeztet, hogy a rendőrség vonakodása az ilyen ügyek kivizsgálásától, valamint a hatósági áldozathibáztató reakciók tovább növelhetik a bizonyítás terhét. A marginalizált közösségek tapasztalatait a rendészeti elfogultság miatt kisebb eséllyel hihetik el vagy kezelhetik prioritásként.

A jogorvoslatnak a túlélők szükségleteire kell épülnie

A CDT Europe a nem büntetőjogi jogorvoslati mechanizmusokat, NCRM-eket olyan intézkedések széles körének tekinti, amelyek az egyéni vagy kollektív sérelmek utóhatásainak kezelését, helyreállítását vagy feldolgozását szolgálják. Ide tartozhat jogok elismerése, valamint pénzügyi, érzelmi vagy pszichológiai támogatás biztosítása.

A megközelítés középpontjában a túlélők megélt tapasztalatai, szükségletei és kívánságai állnak. A TFGBV a szervezet értelmezésében online és offline károkat is magában foglalhat, ha azok digitális technológiák közvetítésével valósulnak meg. Olyan cselekmények is ide sorolhatók, amelyek nem feltétlenül jogellenesek, mégis nemi alapú sérelmet okoznak.

Ez a megkülönböztetés a CDT Europe szerint fontos a megkülönböztetés tilalma és a véleménynyilvánítás szabadsága közötti egyensúly megteremtéséhez. A nem büntetőjogi megoldások fókusza a túlélők gyógyulása és a károk enyhítése, nem kizárólag az elkövetők megbüntetése.

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály is ad eszközöket

A CDT Europe szerint a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály, a DSA, kiegészíti a VAW Directive-et, és több elemből álló megközelítést tesz lehetővé. A DSA nem büntetőjogi jogorvoslati lehetőségeket is biztosít, például belső panaszkezelési mechanizmusokat, peren kívüli vitarendezést végző testületek közvetítését, valamint civil szervezetek képviseletét és tanácsadását.

A szervezet ezt fontos lépésnek tartja, ugyanakkor további intézkedéseket sürget ahhoz, hogy az Európai Unióban átfogó választ lehessen adni a technológiával támogatott nemi alapú erőszak sokféle formájára. A tagállamoknak az irányelv nemzeti jogba ültetésekor lehetőségük nyílik a szabályok pontosítására és a fennmaradó jogi, illetve alapjogi kérdések kezelésére.