Az ENSZ katonai MI-szabályozásának alapja lehet az új megállapodás

Több mint egy évtizednyi vita után született megállapodás

A Convention on Certain Conventional Weapons, röviden CCW, keretében több mint tíz éve zajlanak egyeztetések a halálos autonóm fegyverrendszerekről. A tárgyalások három év után jutottak el egy megállapodásig, amelyet a CCW kormányzati szakértői csoportjának 2026-os utolsó ülésszakán fogadtak el Genfben, augusztus 31. és szeptember 4. között.

A Montreal AI Ethics Institute szeptember 15-én közzétett elemzése szerint a 128 részes fél által elfogadott elemek egy jövőbeli nemzetközi eszköz alapját képezhetik. A dokumentum önmagában nem minősül szerződésnek, és nem tartalmaz kötelező erejű szabályokat. A következő fontos állomás a CCW novemberi felülvizsgálati konferenciája lesz, amely tisztázhatja, kap-e új mandátumot a csoport egy nemzetközi jogi eszköz kidolgozására.

A vita középpontjában az emberi kontroll áll

Az elfogadott elemek szerint halálos autonóm fegyverrendszernek tekinthetők azok a rendszerek, amelyek emberi kezelő közvetlen közreműködése nélkül képesek célpontokat azonosítani, kiválasztani és megtámadni. A szeptember 4-i ülésen az elnök tisztázta, hogy a rendszer képességei számítanak. Különbséget tettek aközött, amikor egy ember konkrét célpontot választ, illetve amikor csak a lehetséges célpontok kategóriáját határozza meg, amelyből később a rendszer választ.

Az államok abban is egyetértettek, hogy ezekre a fegyverekre alkalmazandó a nemzetközi humanitárius jog. Arról azonban nem született konszenzus, hogy pontosan mekkora emberi részvétel szükséges. Egy parancsnok például előre meghatározhatja a célpont típusát, a műveleti területet és az időkorlátot, majd a rendszer ezek alapján választhat és támadhat célpontot. Más rendszereknél a kezelőnek kell jóváhagynia a csapást.

A szeptember 1-jei megbeszéléseken Szingapúr arra hivatkozott, hogy a folyamatos emberi kontroll egyes helyzetekben, például a légvédelemben, nem feltétlenül lehetséges, ha a döntéseket másodpercek alatt kell meghozni. Más delegációk szerint az embereknek továbbra is el kell végezniük a nemzetközi humanitárius jog által megkövetelt mérlegelést.

A katonai MI használata túlmutat az autonóm fegyvereken

Az autonóm fegyverek a katonai mesterséges intelligencia szélesebb területének csak egy részét jelentik. Az MI-t hírszerzési elemzésben, célpontok támogatott kiválasztásában, kiberhadműveletekben és katonai vezetési rendszerekben is használják. Ezekről az ENSZ különböző fórumokon tárgyal. A Közgyűlés időszakos folyamatot működtet a katonai területen alkalmazott MI-ről, a Biztonsági Tanács pedig a mesterséges intelligenciát és a nemzetközi békét, illetve biztonságot is megvitatta.

Az MI már a végső támadási döntés előtt is befolyásolhatja a célpontok kiválasztását. A döntéstámogató rendszerek hírszerzési adatokat elemezhetnek, rangsorolhatják a lehetséges célpontokat, és lehetőségeket javasolhatnak a katonai döntéshozóknak. Michael Horowitz és Erik Lin-Greenberg tanulmánya szerint amerikai nemzetbiztonsági szakértők nagyobb arányban támogatták a katonai fellépést, és magabiztosabban ítélték meg a hírszerzési információkat, amikor az értékelést emberek végezték, nem pedig MI.

Novemberben dőlhet el a következő tárgyalási szakasz

A Human Rights Watch szerint 76 állam támogatja a jogilag kötelező szabályokról szóló tárgyalásokat, köztük a CCW 70 részes fele. Az Egyesült Államok és Oroszország továbbra is ellenzi a jogilag kötelező erejű eszköz létrehozását.

A szeptember 3-i egyeztetéseken több delegáció úgy fogalmazott, hogy az elfogadott elemek a további munka alapját jelentik, és későbbi tárgyalásokon még részletesebben ki kell dolgozni őket. A novemberi felülvizsgálati konferencia ezért a katonai MI nemzetközi kormányzásának következő lépését is meghatározhatja, miközben az emberi kontroll mértékéről továbbra sincs állami egyetértés.