Így futtatja a Postman AI-ügynökét 40 millió fejlesztő számára
A Postman az Amazon Bedrock infrastruktúráján futtatja Agent Mode nevű AI-rendszerét, amely API-tesztekben, dokumentációban, felfedezésben és implementációban segít. A vállalat szerint a gyártási használat legnagyobb kihívása nem az eszközök hiánya, hanem a megfelelő kontextus biztosítása volt.
- A Postman Agent Mode az Amazon Bedrockon fut, és 40 millió fejlesztőt céloz.
- A rendszer több mint 170 eszközből körülbelül 15 relevánsat választ ki feladatonként.
- A Postman tesztjeiben körülbelül 40 látható eszköz felett nőtt a hibás eszközválasztás.
- A vállalat szerint a hiányos kontextus több hibát okozott, mint a hiányzó képességek.
- Az állapotmódosító műveletekhez felhasználói jóváhagyás kell, a személyes adatokat pedig Guardrails szűrheti.
Az Agent Mode a Postman teljes termékén dolgozik
A Postman és az AWS 2026. október 9-én ismertetett beszámolója szerint az Agent Mode a Postman AI-natív felülete. A rendszer a termék több területén képes dolgozni, köztük az API-k tesztelésén, a dokumentáció kezelésén, az információk felfedezésén és az implementáción.
A Postman 11 év alatt olyan termékké fejlődött, amelyben a felhasználók a felületen, oldalsávok kibontásával, lapok ellenőrzésével és kérések megnyitásával találták meg a szükséges információkat. Egy AI-ügynök azonban adatokat értelmez, nem képernyőkön navigál. Emiatt a fejlesztőknek a termék API-jaiban, felhasználói élményében és tudáselosztásában meglévő feltételezéseket is át kellett alakítaniuk.
Az Agent Mode az Amazon Bedrockon fut. Az AWS szolgáltatása kezelt hozzáférést biztosít az ügynök mögötti alapmodellekhez, így a Postman saját modellkiszolgáló-infrastruktúra üzemeltetése nélkül kezelheti a változó, késleltetésérzékeny terhelést és a hirtelen forgalmi csúcsokat. A vállalat közben rugalmasan választhat modellt, valamint szabályozhatja az áteresztőképességet, a földrajzi feldolgozást és a költségeket.
A kevesebb, feladathoz illő eszköz hatékonyabb
A Postman kezdetben sok apró, pontos eszközzel próbálta irányítani az ügynököt. Ezek egyetlen műveletet végeztek, például megnyitottak egy kérést, módosítottak egy mezőt vagy lekértek egy metaadatot. A megközelítés ellenőrizhető volt, de a hosszabb munkafolyamatok sok egymás utáni modellhívást igényeltek, ami lassította a használatot.
A vállalat tesztjeiben nőtt az eszközválasztási hibák száma, amikor a látható eszközök mennyisége megközelítette a 40-et. Ilyenkor a rendszer nem létező eszközt hívhatott, hibás argumentumokat adhatott meg, vagy a feladathoz rossz, de jelentésében hasonló eszközt választhatott.
A jelenlegi architektúra dinamikusan szűkíti a választékot. A gyökérügynök több mint 170 eszközből körülbelül 15, az adott kéréshez releváns elemet választ ki, majd ezeket egy elkülönített kontextusú alügynöknek adja át. A Postman közben leválasztja az eszközök működését a felület állapotáról is. Az Agent Mode például már meg tud küldeni kéréseket a háttérben megnyitott lap nélkül, a módosító műveletekhez azonban továbbra is felhasználói jóváhagyás kell.
A kontextus fontosabbnak bizonyult az új képességeknél
A Postman eredetileg azt feltételezte, hogy a hiányzó eszközök jelentik majd a legnagyobb akadályt. A tapasztalatok szerint a hiányos vagy pontatlan kontextus több hibát okozott. Az ügynöknek tudnia kell, hol tart a felhasználó a Postmanben, mely elemek aktívak, és milyen állapotot rögzítettek már a munkafolyamatban.
A meglévő felületi adatmodell egyszerű átadása nem bizonyult megfelelőnek, mert az adatokat megjelenítésre és továbbításra, nem pedig következtetésre tervezték. A Postman ezért külön kontextuskezelőket épített, amelyek az egyes entitásokból az ügynök számára fontos információkat sűrítik ki. A rendszer széles, automatikusan összegyűjtött háttérkontextust és a felhasználó által kiválasztott, mélyebb kontextust is használ.
A strukturált adatoknál a vállalat több szűk lekérdezőeszközt egyetlen, sémaalapú lekérdezési eszközzel váltott ki. Így az ügynök a ClickHouse-táblák sémái alapján összetett lekérdezéseket, csatlakozásokat és feltételeket állíthat elő. A Postman szerint ez a megközelítés csökkenti az eszközök számát, miközben szélesebb elemzési lehetőséget ad.
Jóváhagyás és adatvédelem a működés része
Az Agent Mode minden olyan művelet előtt felhasználói jóváhagyást kér, amely módosítja az alkalmazás állapotát. A Postman feladatonként korlátozza az elérhető eszközöket, célzott kontextust választ, és modelltől függő adatmegőrzési beállításokat alkalmaz.
A vállalat az Amazon Bedrock Guardrails szolgáltatást is használja a személyazonosításra alkalmas adatok törlésére, mielőtt azok eljutnának az alapul szolgáló nagy nyelvi modellhez. Az enterprise rendszergazdák ezt az Agent Mode védelmi beállításai között kapcsolhatják be. Az AWS és a Postman szerint a gyártási tesztelés és a megfigyelés továbbra is szükséges, mivel az eszközkorlátozás, a strukturált adatok és a jóváhagyási folyamat együtt adja az éles működés kontrolljait.
