Az AI tovább mélyítheti a fejlődő országok gazdasági lemaradását
A mesterséges intelligencia, az adósságterhek és a geopolitikai verseny egyszerre alakítják át a világgazdaságot az Atlantic Council új elemzése szerint. A tanulmány úgy látja, hogy az IMF-nek és a Világbanknak egy töredezettebb, konfliktusosabb gazdasági rendszerben kell fenntartania a nemzetközi együttműködést.
- A globális kereskedelmi és ellátási láncok egyre töredezettebbé válnak.
- A fejlődő országokban 1,2 milliárd fiatal érheti el a munkaképes kort, miközben mintegy 420 millió állás jöhet létre.
- Az AI-hoz szükséges számítási kapacitás, energia és infrastruktúra eloszlása erősen egyenlőtlen.
- Az IMF befolyása korlátozottabb a rendszerszinten fontos, finanszírozásra kevésbé szoruló gazdaságok felett.
- A Világbanknak a munkahelyteremtést a globális tőke- és technológiai folyamatokkal együtt kell kezelnie.
Újrarajzolódnak a kereskedelmi és ellátási láncok
Az Atlantic Council október 6-án közzétett elemzése szerint a globális kereskedelmi, beruházási és ellátásilánc-térképek átalakulnak, miközben új világgazdasági rend formálódik. A globalizáció a jelentés szerint nem szűnik meg, egyre inkább vitatottá és töredezetté válik.
A tanulmány szerint a kereskedelem, a beruházások, a technológia, a pénzügyek, az energia és a kritikus ásványkincsek egyre szorosabban kapcsolódnak a nemzetbiztonsághoz. Az Egyesült Államok, Kína, az Európai Unió és több középhatalom vámokkal, támogatásokkal, exportkorlátozásokkal, beruházási szabályokkal, iparpolitikával és ellátásilánc-stratégiákkal igyekszik védeni a hazai ipart és stratégiai előnyt szerezni.
A termelési hálózatok egyre inkább az ellenálló képesség és a politikai igazodás köré szerveződnek, miközben nőnek a globális egyensúlytalanságok. A fejlődő országokra közben a konfliktusok, a magas adósság, a költségvetési nyomás, az éghajlati kockázatok, a demográfiai változás és a gyors technológiai átalakulás miatt rendkívüli teher nehezedik.
A Világbanknak munkahelyeket kell teremtenie
A tanulmány egyik központi állítása szerint a fejlődő gazdaságok munkahelyválsággal néznek szembe. A következő évtizedben nagyjából 1,2 milliárd fiatal érheti el a munkaképes kort ezekben az országokban, miközben várhatóan csak mintegy 420 millió új állás jön létre. Ez körülbelül 800 millió munkahely nélkül maradó embert jelenthet.
Az Atlantic Council szerint ezért fontos a Világbank egyre erősebb foglalkoztatási fókusza. Ez eltérést jelent attól a korábbi feltételezéstől, amely szerint a gazdasági növekedés automatikusan több munkát teremt. A munkahelyteremtés sikeréhez azonban a fejlődő országoknak hozzáférésre van szükségük piacokhoz, beruházásokhoz, technológiához, infrastruktúrához és termelékeny globális értékláncokhoz.
A tőke elosztását ugyanis már nem kizárólag a piaci fundamentumok határozzák meg. Az Egyesült Államok, Kína és Európa iparpolitikai versenye egyre inkább befolyásolja, hová irányulnak a stratégiai beruházások, mely ellátási láncok bővülnek, és mely országok maradnak ki belőlük. A munkahelyteremtés így az elemzés szerint egyre inkább globális geogazdasági kérdéssé válik.
Az AI-hoz szükséges erőforrások egyenlőtlenül oszlanak meg
A mesterséges intelligencia tovább növeli a tétet. A félvezetők, a számítási kapacitás, az adatközpontok, a villamos energia, a kritikus ásványkincsek, a képzett munkaerő és a digitális összekapcsoltság egyaránt a gazdasági versenyképesség tényezőivé válnak. Ezek eloszlása azonban erősen egyenlőtlen a Világbank tagjai között.
Az alacsony jövedelmű és fejlődő gazdaságok, ahol gyenge az energiarendszer, hiányos a digitális infrastruktúra, korlátozott a humán tőke és kevés a beruházás, az elemzés szerint azt kockáztatják, hogy az új technológiák fogyasztóivá válnak. Így nem vagy csak korlátozottan vehetnek részt az általuk létrehozott értékláncokban.
A technológiai lemaradás a magántőke számára is kevésbé vonzóvá teheti ezeket az országokat, ami tovább mélyítheti a fejlettségi különbségeket. A magas adósságszolgálati költségek közben szűkítik az infrastruktúrára, az oktatásra, az egészségügyre, az éghajlati alkalmazkodásra és a digitális beruházásokra fordítható forrásokat.
Az IMF és a Világbank mozgástere is szűkül
Az IMF számára az egyik fő kihívás az, hogy a legnagyobb rendszerszintű kockázatok olyan gazdaságokból is származnak, amelyeknek nincs szükségük IMF-finanszírozásra, ezért kevésbé ösztönzöttek a szervezet ajánlásainak követésére. Az Egyesült Államok, Kína és Európa a globális külső egyensúlytalanságok jelentős részét előidézi, miközben az IMF befolyása nem egyenletes.
Az elemzés szerint hatékonyabb felügyeletre lenne szükség, amely következetesebben értékeli a nagy gazdaságok költségvetési hiányát, ipari támogatásait, árfolyam-politikáját, vámjait és más, határokon átnyúló hatásokkal járó intézkedéseit. A jelentés ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a strukturális különbségekből, a demográfiából, a globális értékláncokból és az iparpolitikából fakadó egyensúlytalanságokat önmagában a makrogazdasági kiigazítás nem oldhatja meg.
A két intézménynek a forrás szerint olyan korszakban kell megőriznie a nemzetközi gazdasági együttműködést, amikor a nagyhatalmak stratégiai versenye egyre több területet érint. A kérdés a Bangkokban október 12-én kezdődő, 2026-os IMF- és Világbank-éves találkozón is napirendre kerülhet.
Atlantic Council (AI): The new geoeconomics of Bretton Woods
