Elhunyt Dimitri Bertsekas, az optimalizálás és a mesterséges intelligencia kutatója

Az MIT professzora június 3-án halt meg

Dimitri Bertsekas június 3-án, Belmontban, Massachusetts államban található otthonában hunyt el. A hírt az MIT News közölte július 22-én. Bertsekas 83 éves volt.

Az MIT villamosmérnöki és számítástechnikai tanszékének professor emeritusa, a Laboratory for Information and Decision Systems vezető kutatója, valamint az Arizona State University Fulton Computational Decision Making professzora volt. Az MIT közleménye szerint kutatása több, egymással összefüggő területre is meghatározó hatást gyakorolt, köztük az optimalizálásra, az irányítástechnikára, a nagyléptékű számításokra, a megerősítéses tanulásra és a mesterséges intelligenciára.

Pályafutása során különböző magánvállalatok tanácsadójaként dolgozott, tudományos folyóiratok szerkesztője volt, és megalapította az Athena Scientific kiadót. Emellett a londoni Bayforest Technologies kvantitatív befektetési társaság vezető tudományos tanácsadójaként is tevékenykedett.

Több mint húsz könyv szerzője volt

Bertsekas örökségének jelentős részét több mint húsz könyve, monográfiája és tankönyve adja. Az MIT szerint ezek közül több is nagy hatású oktatási művé vált. Benjamin Van Roy, Bertsekas egykori doktorandusza, a Stanford University professzora úgy fogalmazott: „Mindegyik könyve mérföldkő. Együtt egész területeket alakítottak át, és továbbra is megszólítják, valamint oktatják a kutatók új generációit.”

Írásait a világos és elegáns magyarázat jellemezte. Robert Gallager, az MIT professor emeritusa, aki 1987-ben könyvet írt vele közösen, azt mondta: „Dimitri rendkívüli módon képes volt a nehéz fogalmakat egyszerű, de pontos magyarázatokká alakítani, és a tudásunkat érthető egésszé rendezni.”

Munther Dahleh, Bertsekas közeli kollégája a Laboratory for Information and Decision Systemsnél, szerint könyvein keresztül szinte úgy lehetett hallani a szerző hangját, mintha közvetlenül az olvasóhoz beszélne. Dahleh kiemelte, hogy Bertsekas John Tsitsiklisszel közösen írt, neurodinamikus programozásról szóló könyve számos, később a megerősítéses tanulásban és a közelítő dinamikus programozásban központivá vált elképzelést előlegezett meg és segített meghatározni.

Oktatóként és mentorként is maradandó hatást gyakorolt

Bertsekas a National Technical University of Athens intézményében szerezte alapdiplomáját, majd 1969-ben a George Washington Universityn villamosmérnöki mesterfokozatot szerzett. A rendszerelméletből szerzett doktori fokozatát az MIT-n kapta 1971-ben.

Oktatói pályáját a Stanford Universityn kezdte, ahol három évig dolgozott, majd öt évet töltött az University of Illinois at Urbana-Champaign intézményében. 1979-ben visszatért az MIT-re, amelynek EECS tanszékén 2019-ig maradt. Ezt követően teljes munkaidős oktató lett az Arizona State University tempei intézményében.

Tanítványai közül többen később kollégái lettek a négy intézmény valamelyikén. Asu Ozdaglar, az MIT EECS tanszékének vezetője szerint Bertsekas nemlineáris optimalizálásról szóló kurzusa hatására változtatott kutatási irányt. Ozdaglar úgy emlékezett, hogy mentora minden témát fogalmi tisztasággal és matematikai szigorral közelített meg, miközben az elméletet fontos problémákhoz kapcsolta.

Steven E. Shreve, Bertsekas egykori tanítványa az University of Illinois-n, egy kézirat lektorálásán keresztül tanulta meg a dinamikus programozás elméletét. Később közösen írták meg a „Stochastic Optimal Control: The Discrete Time Case” című könyvet. Shreve szerint Bertsekastől azt is megtanulta, hogy a kutatási eredményeket úgy kell bemutatni, hogy mások szívesen olvassák őket.

A kutatás mellett a fényképezés is fontos volt számára

Bertsekas nemcsak kutatóként és szerzőként alkotott maradandót. Szenvedélyes fotós volt, képein gyakran jelentek meg meredek magasságok, szokatlan nézőpontok, nagy mélységélességű jelenetek, utazások helyszínei, táncosok és előadók.

David Castañón szerint a digitális fényképezés rendszeresen része lett közös konferenciaélményeiknek, amelyekhez kirándulások és fotózások is társultak. Yuchao Li, Bertsekas egykori tanítványa úgy vélte, kutatásában és fényképezésében egyaránt megmutatkozott mély művészi érzékenysége és rendkívüli kreativitása.

Bertsekas munkái így egyszerre hatottak az optimalizálás és a mesterséges intelligencia kutatására, a tankönyvein keresztül pedig diákok és kutatók generációi tanulhattak tőle. Az MIT által megszólaltatott kollégák és tanítványok szerint szakmai öröksége, könyvei és mentorálása hosszú távon is befolyásolja ezeket a közösségeket.