Az EPFL szerint a robotok fenntarthatósága új mérce lehet

A nagyobb teljesítmény önmagában nem elég

Az EPFL 2026. augusztus 27-én közzétett beszámolója szerint a robotika fenntarthatósági szerepe egyre fontosabb szempont lehet a rendszerek megítélésében. A robotokat gyakran növekvő intelligenciájuk és önállóságuk miatt értékelik, miközben működésük energiaigényes meghajtásokat és véges erőforrásokból készülő elektronikai alkatrészeket igényel.

A problémát Aude Billard, az EPFL Learning Algorithms and Systems Lab vezetője és a Robotics Center akadémiai igazgatója egy napelem-telepítő robottal szemléltette a Science 2025-ben megjelent cikkében. Egy ilyen gép az embernél gyorsabban és pontosabban dolgozhat, de ha drága anyagokból készül, nehéz akkumulátora pedig néhány óránként újratöltést igényel, a gyártás és az üzemeltetés költségei meghaladhatják a tiszta energia előállításához nyújtott előnyét.

Megszülethet a Sustainability Robotics szemlélete

Az EPFL szerint a jelenlegi kutatások két fő irányt követnek. Az egyik olyan robotok fejlesztése, amelyek segítik az erőforrások fenntarthatóbb használatát. A másik magukat a robotokat teszi fenntarthatóbbá jobb energiahatékonysággal, lebomló anyagokkal vagy újrahasznosíthatósággal.

Mirko Kovač, az Empa és az EPFL közös Sustainability Robotics Laboratory vezetője, valamint társszerzői a Nature Machine Intelligence folyóiratban megjelent kiadványukban e két irány integrálását sürgetik. Kiáltványuk egy tágabb keretet javasol, amely a robotok teljes hozzájárulását vizsgálja a fenntarthatósági célokhoz. A szerzők ennek az új tudományterületnek a Sustainability Robotics nevet adták.

A megközelítés három alapelve szerint a robotrendszereknek minimálisan beavatkozónak, mindenki számára hozzáférhetőnek és szimbiotikusnak kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy az emberek, a gazdaságok és az ökoszisztémák számára egyaránt értéket kell teremteniük. Kovač megfogalmazása szerint a cél nem pusztán a robotok fenntarthatóbbá tétele, hanem az, hogy aktívan segítsenek a fenntarthatósági kihívások megoldásában.

Ehető robotok és természet ihlette gépek

Az EPFL laboratóriumaiban több gyakorlati példa is készül. A Biorobotics Lab Envirobot nevű, angolnaszerű robotja a vízminőség önálló ellenőrzését támogathatja. Az Intelligent Systems Laboratory olyan vízi robotot is fejlesztett, amely haleleségből készül, és lebomló érzékelőkkel pH-értéket, hőmérsékletet, valamint szennyező anyagok jelenlétét mérheti. Élettartama végén elektronikai hulladék helyett vízi élőlények táplálékává válhat.

A Floreano által koordinált RoboFood kezdeményezés ehető robotokat és robotizált élelmiszer-rendszereket vizsgál. Dario Floreano szerint az ilyen eszközök veszélyeztetett területekre juttathatnak élelmiszert, gyógyszert adhatnak be nyelési nehézséggel élő embereknek vagy állatoknak, illetve ehető érzékelőkkel az élelmiszer és annak frissessége is ellenőrizhető. A kutató szerint ezzel az elektronikai és élelmiszer-pazarlás is mérsékelhető.

A Lab for Creative Computation kutatói szabálytalan és visszanyert építőanyagok robotizált felhasználását vizsgálják. A CREATE Lab PAWS nevű, négylábú robotja pedig rugalmas anyagokkal és együttműködő ízületekkel, motorok bekapcsolása nélkül képes futni, miután mozgásba hozták.

A felhasználás teljes hatását kell mérni

Az EPFL beszámolója szerint a fenntarthatósági célokra tervezett robotok gyártása és működtetése továbbra is energiát és anyagokat igényel, használatuk pedig kockázatokkal járhat. Kovač szerint a cél nem e kompromisszumok megszüntetése, hanem láthatóvá tétele és figyelembevétele a robot teljes hatásának értékelésekor.

Ez a szemlélet a fejlesztők, az ipar és a kormányok számára is szélesebb teljesítménymércét jelenthet. Az EPFL kutatási példái azt mutatják, hogy a fenntarthatóság beépülhet az anyaghasználatba, az energiafogyasztásba, a robotok alkalmazási területébe és az élettartamuk végén gyakorolt hatásukba. A beszámoló szerint a következő robotgenerációknál ezért a fenntarthatóság a technikai teljesítmény mellett az egyik legfontosabb mérőszámmá válhat.