Az AI infrastruktúrájáról és a digitális bizalomról egyeztetett az ITU

A számítási kapacitás erősen koncentrált

Az AI foundation: Digital trust and AI infrastructure for all című magas szintű kerekasztal-beszélgetésen tizennyolc miniszter és magas rangú kormányzati képviselő, több mint huszonnégy magánszektorbeli vállalat, valamint tizenkét nemzetközi szervezet és akadémiai intézmény vett részt. A megbeszélést a Chatham House szabály szerint tartották, így az ötletekről lehet beszámolni, az egyes felszólalók azonosítása nélkül.

Seizo Onoe, a Nemzetközi Távközlési Unió Távközlési Szabványosítási Irodájának igazgatója a nyilvános megnyitón azt hangsúlyozta, hogy az innovációnak a közérdeket kell szolgálnia. Szerinte minden országnak képesnek kell lennie arra, hogy profitáljon az AI-ból, hazai innovációt fejlesszen, és helyi igényekre szabott megoldásokat hozzon létre.

A résztvevők szerint jelenleg mindössze tizenhat ország rendelkezik nagy léptékű számítási infrastruktúrával, miközben csaknem kétmilliárd ember marad internetkapcsolat nélkül. A magas jövedelmű országokban található a világ ötszáz legnagyobb teljesítményű számítógépes rendszerének 86 százaléka, ezek kapacitásának pedig 97 százaléka. A Kínán kívüli fejlődő gazdaságok a világ internetfelhasználóinak felét adják, az adatközponti kapacitásból azonban kevesebb mint 10 százalékkal részesednek.

Az energia és az AI-szuverenitás is korlátot jelent

A kerekasztalon az energiaellátást az infrastruktúra egyik központi korlátjaként azonosították. A résztvevők a Nemzetközi Energiaügynökség becslését idézték, amely szerint az adatközpontok villamosenergia-fogyasztása 2030-ra elérheti a körülbelül 945 terawattórát, vagyis nagyjából a jelenlegi szint kétszeresét. Afrikában az adatok hozzávetőleg 90 százalékát a kontinensen kívül tárolják, és az infrastruktúra elhelyezésénél az áramellátás nagyobb korlátot jelenthet, mint a hálózati kapcsolat.

A résztvevők eltérően értelmezték az AI-szuverenitást. Többen óvtak attól, hogy ezt az AI teljes technológiai rétegének nemzeti tulajdonaként határozzák meg, mert ez növelheti a széttagoltságot és a beruházási költségeket. Mások szerint az országoknak bizonyos infrastrukturális, adat- vagy számítási kapacitások felett ellenőrzést kell gyakorolniuk, hogy saját AI-politikájukat és fejlesztési prioritásaikat alakíthassák.

Lehetséges megközelítésként regionális számítási kapacitásokat, felhőközpontú politikákat, megosztott infrastruktúrát és adatnagykövetségi keretrendszereket említettek. A vita egyik összefoglalása szerint az országok nagyobb AI-szuverenitást szeretnének, de nem a nemzetközi együttműködés árán. Az AI-ban való részvételhez a megbeszélés szerint kapcsolatra, energiára, adatokra, felhőinfrastruktúrára, számítási kapacitásra és megfelelő készségekre egyaránt szükség van.

Közös szabványok kellenek az AI-ügynökökhöz

A második témakör a több iparágra érvényes, horizontális AI-szabványok és az egészségügy, a távközlés, az orvostechnikai eszközök, valamint a közlekedés sajátos szabványainak kapcsolatát vizsgálta. A résztvevők szerint mindkét szabványtípusra szükség van, külön fejlesztésük azonban átfedő követelményeket, eltérő szabályozói elvárásokat, párhuzamos értékeléseket és kereskedelmi akadályokat okozhat.

Felmerült a horizontális szabványok és a nagy hatású ágazati felhasználási esetek összevetése, valamint az AI-szakértők és az ágazati szakemberek közötti együttműködés javítása. A közös útmutatások és megfelelőségértékelési eljárások segíthetnék a szabályozókat, a gyártókat és a felhasználókat annak megállapításában, hogy mely követelmények vonatkoznak egy rendszerre, és miként kell igazolni a megfelelést.

Az ügynöki AI-val kapcsolatban az ITU beszámolója szerint szükség van ellenőrizhető identitásra, egyértelmű és géppel olvasható jogosultságokra, valamint olyan engedélyezési mechanizmusokra, amelyek korlátozhatók, felfüggeszthetők vagy visszavonhatók. A résztvevők hordozható hozzájárulást, naplózást, eredetigazolást és ellenőrzési lehetőségeket is sürgettek, hogy egy ügynök műveletei és azok következményei rekonstruálhatók legyenek.

Az elszámoltathatóságot szerintük továbbra is egy embernek vagy intézménynek kell viselnie, nem az AI-rendszernek. Mivel az ügynökök különböző szolgáltatók, ágazatok és országok rendszerein keresztül működhetnek, ezeket a mechanizmusokat a modellfejlesztők önmagukban nem tudják kialakítani. Az ITU ezért az interoperábilis szabványokat a közös elvárások és a világos felelősségi viszonyok egyik alapjának tekinti.

Az eseményen Onoe egy, az AI identitására és bizalmi jelzéseire összpontosító ITU-szabványosítási kezdeményezést is bejelentett. A kerekasztal folytatja az ISO, az IEC és az ITU együttműködését a World Standards Cooperation keretében, amely az ENSZ-rendszerrel együtt kilenc éve dolgozik ágazati AI-szabványokon, többek között az egészségügy, az oktatás és a mezőgazdaság területén.