A Vanda szerint jelentősen csökkentette a hányást a NEREUS

Kevesebb résztvevőnél jelentkezett hányás

A Study 3601, más néven VP-VLY-686-3601, randomizált, placebokontrollált Phase III vizsgálat volt. A kutatásban a NEREUS, vagyis a tradipitant nevű, szájon át szedhető NK-1 receptorantagonista hatását vizsgálták a GLP-1-receptor-agonista kezeléshez kapcsolódó hányás megelőzésében.

A vizsgálat elsődleges végpontjánál a NEREUS-t kapó résztvevők 43,0 százalékánál, 142 emberből 61-nél jelentkezett hányás. A placebo-csoportban ez az arány 58,5 százalék, 164 emberből 96 volt. A különbség statisztikailag szignifikáns volt, p=0,006, a Vanda számítása szerint pedig 27 százalékos relatív csökkenést jelentett.

A hányással és legalább 3-as erősségű legrosszabb hányingerrel meghatározott kiemelt másodlagos végpont szintén kedvezőbb eredményt mutatott. Ez a NEREUS-csoport 33,1 százalékánál, a placebo-csoport 50,6 százalékánál fordult elő. A különbség p=0,002 értéket ért el, a relatív csökkenés 35 százalék volt.

A súlyosabb hányási mintázatoknál is különbséget mértek

A kutatók feltáró elemzésekben a nagyobb terheléssel járó hányást is vizsgálták. Gyakori hányásnak azt tekintették, ha a résztvevőnek egynél több napon, naponta kettőnél több hányási epizódja volt. Ez a NEREUS-t kapók 6,3 százalékánál, a placebót kapók 15,9 százalékánál fordult elő. A Vanda közlése szerint ez 60 százalékos relatív csökkenés, p=0,008 mellett.

A tíznél több összesített hányási epizóddal járó, szélsőséges hányás a NEREUS-csoport 2,8 százalékát, a placebo-csoport 14,6 százalékát érintette. Ez 81 százalékos relatív csökkenésnek felelt meg, p=0,0003 érték mellett. A vállalat hangsúlyozza, hogy ezek utólagos, támogató bizonyítékként bemutatott elemzések.

A hányási epizódok csaknem mindkét csoportban a második napig jelentkeztek. A gyakoriság az első napon tetőzött, a NEREUS és a placebo közötti abszolút különbség pedig az első két napon volt a legnagyobb. A második nap után kevés új résztvevőnél kezdődött hányás.

Erős semaglutid-terhelés mellett tesztelték

A Phase III vizsgálatban a résztvevők egyszeri, 1 mg-os semaglutid-adagot kaptak, fokozatos dózisemelés nélkül. A Vanda szerint ez olyan körülményeket teremtett, amelyekben magas arányban várható hányás, így szigorú tesztet jelentett a megelőző kezelés számára.

A Phase II és Phase III adatait egyesítő expozíció és válasz elemzés alapján a NEREUS mellett mért hányáscsökkenés stabil maradt a megfigyelt semaglutid-koncentrációk tartományában. A vállalat nem talált arra utaló jelet, hogy a kezelés hatása alacsonyabb expozíciónál gyengült volna.

A NEREUS az NK-1 receptorokat gátolja a hányásközpontban, ezen belül a area postrema és a nucleus tractus solitarius nevű központi idegrendszeri területeken. A Vanda szerint a szer a substance P jelátvitelének blokkolásán keresztül működik, ezért várakozásuk szerint valamennyi elérhető GLP-1-receptor-agonista kezelés mellett alkalmazható lehet.

FDA-egyeztetés és kiegészítő engedélykérelem jöhet

A Vanda a Phase II és Phase III program teljes adathalmaza alapján tervezi megvitatni az eredményeket az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósággal, az FDA-val. A vállalat egy kiegészítő új gyógyszerkérelmet, sNDA-t kíván benyújtani a NEREUS GLP-1-receptor-agonista kezeléshez kapcsolódó hányás megelőzésére történő alkalmazásának támogatására.

A cég szerint a hányinger és a hányás a GLP-1-receptor-agonisták alkalmazásának gyakori mellékhatása, és ezek a kezelés megszakításának vagy a terápiás dózis el nem érésének fontos okai közé tartoznak. A közlemény a GLP-1-receptor-agonisták globális piacát 50 milliárd dollárnál nagyobbra teszi.

A NEREUS a közlemény szerint általában jól tolerálható volt, biztonságossági profilja összhangban állt a korábbi vizsgálatokkal, és nem figyeltek meg új biztonsági jelzést. A készítményt 2025 decemberében engedélyezték mozgás által kiváltott hányás megelőzésére. A GLP-1-kezelésekhez kapcsolódó alkalmazás engedélyezése azonban a tervezett FDA-egyeztetéstől és az sNDA elbírálásától függ.