A VAST Data szerint új fejlesztői verem formálódik az AI körül

A kódolás magasabb szintre kerül

A VAST Data blogján Brian Verkley, a vállalat AI-igazgatója ismertette a CAMP elképzelését 2026. október 2-án. Kiindulópontja szerint a fejlesztői verem több annál, mint hogy milyen szoftverek futtatnak egy alkalmazást. Azokat a technikai felületeket is jelenti, amelyekkel a fejlesztő rendszeresen dolgozik.

Verkley a korábbi LAMP-veremmel állítja párhuzamba a változást. A Linux, Apache, MySQL és Perl, PHP vagy Python köré épülő környezetben a fejlesztők közvetlenül konfigurálták a webszervert, alakították az adatbázissémákat, telepítették a könyvtárakat, módosították az operációs rendszer beállításait és írták az alkalmazáskódot.

Az AI-fejlesztésben a munka egyre gyakrabban kódoló ügynökön, például Cursoron, Claude Code-on vagy Codexen keresztül indul. A fejlesztő meghatározza a kívánt eredményt, hozzáférést ad a releváns kódbázishoz, korlátokat állít fel, majd ellenőrzi és szükség esetén újrairányítja az elkészült munkát. A programozási nyelvek továbbra is fontosak, de az emberi kapcsolat a programozással Verkley szerint magasabb szintre kerül, az igények, a korlátok, az architektúra és a specifikációk szintjére.

A CAMP négy felülete

A CAMP betűszó négy területet takar: Coding Agents, vagyis kódoló ügynökök, Agent runtime, az ügynök futtatókörnyezete, Model services, azaz modellszolgáltatások, valamint Platform, a platform.

Az ügynökfuttatókörnyezet azért különbözik a korábbi alkalmazási logikától, mert egy AI-alkalmazás menet közben gondolkodhat egy problémáról, eszközt választhat, új információt gyűjthet, majd felülvizsgálhatja a korábbi ismereteit. Emiatt az egység- és integrációs tesztek önmagukban nem mindig elegendők. A fejlesztőnek azt is vizsgálnia kell, hogyan jutott az ügynök egy válaszhoz, helyes utat választott-e, és mennyire megbízhatóan viselkedik különböző helyzetekben.

A modellréteg szintén összetettebbé válik. Egy alkalmazás használhat külön modellt a kódolási segítséghez, az alacsony késleltetésű osztályozáshoz és a nehéz következtetési feladatokhoz, miközben a hang-, kép- és videofeladatokhoz más rendszereket vesz igénybe. A fejlesztőnek döntenie kell a kiszolgálásról, az útválasztásról, a kontextuskorlátokról, a gyorsítótárazásról, a késleltetésről, a költségről és az infrastruktúra elosztásáról.

Az adatoldal is megváltozik. Az ügynöknek szüksége lehet egy élő üzleti folyamat állapotára, vektoros kereséssel megtalált szemantikailag kapcsolódó anyagokra, egy hosszú interakció korábbi eseményeire, egy eszközhívás eredményére és az alkalmazás hiteles adatbázisára. Ezekből folyamatosan kell összeállítani a megfelelő kontextust.

Az integráció és a fejlesztői kontroll kulcskérdés

Verkley szerint a LAMP sikerében fontos szerepet játszott, hogy elemei szorosan együttműködtek. A fejlesztőnek nem kellett állandóan fordító rétegeket építenie a webszerver, a programozási nyelv és az adatbázis közé. A CAMP akkor lehet hasonlóan használható, ha az új komponensek szintén rendszerként működnek, nem egymástól független termékek halmazaként.

Ez különösen a szemantikus keresésnél és az élő adatoknál fontos. Ha egy objektumot külön rendszerbe kell másolni ahhoz, hogy vektorként ábrázolják, új adatmozgatási folyamat és szinkronizálandó másolat jelenik meg. Biztonsági kockázatot okozhat az is, ha az eredeti adatok jogosultságai nem maradnak érvényesek a belőlük készített szemantikus reprezentációnál.

A VAST Data megközelítése szerint a fejlesztőknek az új veremben is meg kell tartaniuk a beállítási lehetőségeket. Ők dönthetnek arról, melyik modell kezeljen egy feladatot, mi történjen lassú, drága vagy elérhetetlen modell esetén, hogyan álljon össze és meddig maradjon meg a kontextus, illetve mikor hívhat az ügynök egy eszközt. A CAMP jelentősége így a vállalat szerint azon múlik, hogy a négy felület mennyire természetesen működik együtt, miközben a fejlesztők továbbra is alakíthatják a rendszert az alkalmazás igényei szerint.