will.i.am és Michael Crow az AI oktatási szerepéről vitázott

Az oktatás legyen hozzáférhető és tanulóközpontú

A szeptember 5-én megtartott beszélgetés a „The First AI Generation: Are We Learning the Right Way?” címet viselte. A panelen will.i.am zenész és több AI-startup alapítója, valamint Michael Crow, az Arizona State University huszonhatodik elnöke vett részt. A moderátor Kenneth Cukier, a The Economist ügyvezető szerkesztőhelyettese volt.

Crow az elmúlt huszonnégy évben olyan intézményi modellt épített az Arizona State Universityn, amelynek középpontjában a bevonás áll. Elmondása szerint az egyetem célja olyan tanulási és kreatív környezet kialakítása, amely a diákok köré szerveződik, és a szélesebb kör számára is hozzáférést biztosít a világszínvonalú oktatókhoz.

Az egyetem szokatlan tanszéki és iskolai struktúrái között az űrkutatással, az emberi evolúcióval, az óceánok jövőjével és a természetvédelemmel foglalkozó egységek is megtalálhatók. Crow szerint mindegyiket a tanuló képessé tétele kapcsolja össze. „Az intézmény sikerét nem azon fogják mérni, hány embert nem vesz fel. A siker mércéje az lesz, mit hoz létre, vagyis hogyan teszi képessé a tanulót” , mondta.

Az AI feladata a tanítás támogatása

Crow szerint az AI elsődleges szerepe az oktatásban a tanítás és a tanulás javítása, így a pedagógusokból „tudásnavigátorok” válhatnak. Az Arizona State Universityn jelenleg körülbelül 8000, AI-hoz kapcsolódó kezdeményezés van folyamatban.

Az AI-val támogatott csalással kapcsolatos aggodalmakra Crow azt válaszolta: „Aki csal, le fog maradni.” Szerinte ha egy feladatot AI segítségével meg lehet kerülni, akkor az „rossz teszt”. A technológiát a nyelvoktatásban is alkalmazná, amely így gyorsabbá, olcsóbbá és hatékonyabbá válhat.

Példaként a Dreamscape Learn virtuálisvalóság-platformot említette, amely szimulált környezetekbe helyezi a hallgatókat. A diákok egy élő szervezeten belül vagy egy idegen ökoszisztémában is tanulhatnak a biológiai kurzus részeként.

Crow nem kifogásolta a digitális eszközöktől mentes, „kolostori” modellre épülő oktatást, de ellenezte, hogy ezt tekintsék az egyetlen elfogadható útnak. Szerinte a két megközelítés együtt is létezhet.

A személyes tapasztalat nem váltható ki egyszerűen

will.i.am saját pályáján keresztül mutatta be a technológia oktatási jelentőségét. Elmondása szerint a zene változtatta meg az életét és családja anyagi helyzetét, a zenéhez pedig a számítógépen keresztül vezetett az útja, nem egy hagyományos hangszeren keresztül. Általános iskolai természettudományos oktatása és az akkor megismert számítógépes labor tartós érdeklődést alakított ki benne a technológia iránt.

Az Arizona State Universityn oktatott The Agentic Self című kurzusa abból a kérdésből indult ki, hogyan válthatná ki a mesterséges intelligencia az embert, ha az ember 10 ezer órát fektetett a tapasztalatszerzésbe, az AI-nak pedig nincs megélt tapasztalata. A hallgatóknak saját érdeklődésük alapján kell AI-ügynököket létrehozniuk.

Crow szerint az AI korában sem az azonnal elérhető válasz a legfontosabb, hanem a rendszernek feltett kérdés minősége. will.i.am úgy látja, az emberi és az ember-AI együttműködésre épülő teljesítményt is a maga feltételei szerint kell értékelni, ahogy a közönség a kizárólag emberi zenét és a technológiával támogatott alkotást is különböző módokon becsüli.

Záró gondolataiban will.i.am azt mondta, a gépek egyre inkább felülmúlhatják az embereket gondolkodásban és következtetésben, az emberek különlegességét azonban érzelmi és együttérző természetük adja. Szerinte az empátia, a tolerancia és az együttműködés kell majd azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyeket a kapzsiság eddig figyelmen kívül hagyott. Ezt a gondolatot a „Hol van a szeretet?” kérdésével zárta.