Björn Ulvaeus szerint az AI fejlesztőinek partnerként kell kezelniük az alkotókat

Az alkotók ne akadályként jelenjenek meg

Ulvaeus, aki az International Confederation of Societies of Authors and Composers, vagyis a CISAC elnöke is, a 2026. augusztus 14-i előadásában azt mondta, hogy az AI-nak az emberi kreativitást kell erősítenie, nem felváltania. Szerinte azokat az alkotókat, akiknek a munkája hozzájárult a technológiák létrejöttéhez, be kell vonni az AI jövőjének alakításába.

Az előadó a szerzői jogok történetéből indult ki. Több mint két évszázaddal azután, hogy Franciaország törvényben ismerte el elsőként a szerzői jogokat, majd a nemzetközi megállapodások Genf központjával országhatárokon át is kiterjesztették ezeket a védelmeket, Ulvaeus szerint újabb meghatározó ponthoz érkezett a kreativitás szabályozása.

„A csúcstalálkozó címében van egy kérdés: kinek jó?”⁠, mondta. Szerinte a választ nem pusztán a technológiai fejlődés alapján kell megadni, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az AI létrejöttéhez hozzájáruló embereket elismerik-e, bevonják-e, és méltányosan részesednek-e az eredményből.

Az ABBA Voyage példája

Ulvaeus az ABBA Voyage koncertrezidenciát hozta fel példaként arra, hogyan szolgálhatja a technológia az alkotókat. A produkció mozgásrögzítést, gépi tanulást és digitális avatarokat használ ahhoz, hogy a zenekart a színpadon jelenítse meg.

Az ABBA társalapítója szerint a siker kulcsa nem önmagában a technológia volt, hanem az, hogy a zenekar tagjai részt vettek a fejlesztésben és a döntésekben. „Mi választottuk. Részt vettünk benne. Fizetnek érte”⁠, fogalmazott. Hozzátette: „A technológia azért szolgálja az alkotót, mert az alkotók kezdettől ott ültek az asztalnál.”

Ulvaeus szerint az alkotók részvétele meghatározza, hogy az AI bővíti-e a kreatív lehetőségeket, vagy az alkotók helyettesítésének eszközévé válik. Álláspontja szerint a művészeknek nem tiltakozóként, akadályként vagy jogi problémaként kell megjelenniük, hanem partnerként.

Kollektív kompenzációt javasol a betanítás után

Ulvaeus elismerte a modern AI-rendszerek képességeit, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a generatív modellek évtizedek emberi kreativitására épülnek. Szerinte a rendszerek azért képesek nagy mennyiségű zenét létrehozni, mert világszerte zeneszerzők, zenészek, producerek és előadók korábbi művein tanultak.

„Az eszközök rendkívüliek”⁠, mondta, de szerinte ezeket „nélkülünk nem lehetett volna felépíteni”. Ezért úgy véli, az alkotóknak nem az egyes AI által létrehozott eredményeket kellene egyenként visszakövetniük az eredeti forrásokig. A fontos kérdés az, hogy milyen művek kerültek a rendszer betanításába. „A munkánk bekerült. Azért kellene fizetni nekünk, ami bekerült”⁠, fogalmazott.

Lehetséges mintaként a streaming zeneipari modelljét említette. Szerinte az előfizetési bevétel egy részét kollektíven lehetne elosztani azok között az alkotók között, akiknek a művei hozzájárultak az AI-modellek betanításához. Úgy látja, a szükséges infrastruktúra jelentős része már rendelkezésre áll, az elsődleges akadály a politikai elkötelezettség.

A jövő kreativitásának feltétele a megélhetés

Ulvaeus érvelése a jövőben létrejövő művekre is kiterjedt. „Ha az emberi alkotók nem tudnak megélni, kevesebben szánnak majd éveket egy hangszer elsajátítására, a saját hangjuk megtalálására vagy olyan dalok megírására, amelyek számítanak”⁠, mondta.

Szerinte az emberi kreativitás nem egyszerűen tartalom vagy adat, hanem tanúságtétel is. A dalok megélt tapasztalatokat, érzelmeket és egyéni nézőpontokat fejeznek ki. Ezért az AI jövőjéről szóló döntésekben a kormányoknak, a technológiai vállalatoknak és az alkotóknak egyaránt részt kell venniük. „A jövő nem követeli meg, hogy válasszunk az alkotók és a technológia között. Azt követeli meg, hogy eldöntsük, az alkotók partnerek maradnak-e abban a jövőben, amelynek felépítésében segítenek”⁠, zárta előadását.