A Harvey több mint 110 ezer külső eszközkapcsolatot kezel

Egy kapcsolaton keresztül érhetők el a jogi szolgáltatások

A jogi irodák többféle szolgáltatást használnak a mindennapi munkában, például Outlookot vagy Gmailt az ügyfélkommunikációhoz, iManage-et a dokumentumokhoz, valamint adatbázisokat és adatszobákat tranzakciókhoz. A Harvey Connector Library célja, hogy ezeket a rendszereket a Harvey ügynökein belül is használhatóvá tegye.

A működés a Harvey leírása szerint egyszerű a felhasználó oldalán. A rendszergazda bekapcsol egy csatlakozót, a felhasználó pedig egyszer összekapcsolja a szolgáltatást. A háttérben minden eszközhívásnál ellenőrizni kell, hogy a felhasználó jogosult-e a műveletre, az eredmény belefér-e a jogosultságaiba, és megbízható-e a hívás. Ezeknek az ellenőrzéseknek akkor is érvényesülniük kell, ha egy kérés több egymást követő hívásból áll.

A könyvtárban egy csatlakozó szolgáltatói szintű objektumként jelenik meg. Egy katalóguscsempe, egy engedély és egy adminisztrátori kapcsoló tartozik hozzá, mögötte pedig egy vagy több integrációs tag működhet. Ezek lehetnek natív integrációk, vagy a szolgáltató által üzemeltetett MCP-csatlakozók, amelyek a Model Context Protocolon keresztül kommunikálnak a Harveyvel.

A biztonsági ellenőrzés az integráció előtt és közben is működik

A Harvey biztonsági csapata minden új csatlakozót olyan kockázatok alapján vizsgál, mint a promptinjektálás, az írási jogosultságokkal való visszaélés, a hitelesítő adatok kompromittálása, a bérlők közötti adatszivárgás és az ellátási láncot érintő kockázat.

A natív integrációknál a csapat azt is ellenőrzi, hogy mely szolgáltatói API-kat és hatóköröket használja a Harvey. Az MCP-integrációknál a külső szolgáltató által működtetett szervert kell felülvizsgálni. A szolgáltatónak át kell adnia az eszközök és képességek teljes listáját, a tárhely- és hitelesítési adatokat, az adatfeldolgozás régióit, valamint tesztelési hitelesítő adatokat. A biztonsági csapat minden eszközt külön értékel, jóváhagyja vagy elutasítja őket, és kockázati szintet rendel hozzájuk.

A jóváhagyott eszközök listája a kód részeként működő nyilvántartásba kerül. A Harvey MCP-szabálymotorja minden híváskor ellenőrzi, hogy az eszköz továbbra is engedélyezett-e, rendelkezik-e a szükséges kockázati és képességjelölésekkel, valamint hogy a munkaterület és a felhasználó beállításai engedélyezik-e a használatát. A szabályokat Rego nyelven írják, az Open Policy Agent értelmezője pedig közvetlenül a folyamatban fut.

A szabályokhoz csak az eszköz azonosítója, kockázati szintje, képességjelölései és a futás korábbi MCP-hívásainak nevei jutnak el. A felhasználói argumentumok és szabad szövegek nem kerülnek ebbe az értékelésbe, hiba esetén pedig a rendszer megtagadja a hívást. A Harvey az eszközleírások és bemeneti sémák ujjlenyomatát is megőrzi, és változás vagy eltűnés esetén riasztást küld.

Az adapterek rejtik el a szolgáltatók eltérő működését

A Harvey szerint a külső szolgáltatók eltérő módon kezelik a hitelesítést és az eszközsémákat. Előfordulhat például, hogy egy érvényes tokent hibásnak minősítenek, a felhasználót indokolatlanul újrahitelesítésre kérik, vagy egy szolgáltató által érvényesnek tekintett sémát az ügynök modellje elutasít.

Az MCP engedélyezési specifikációja továbbra is fejlődik, az integrált szerverek pedig különböző verziókat támogatnak. A Harvey közlése szerint egyes szerverek nem küldik el a felfedezést elindító 401-es kihívást, egy tokenvégpont pedig érvényes tokent ad vissza 201 Created válasszal. A rendszer ezért közvetlenül is képes metaadatokat felfedezni, a 200-as és 201-es válaszokat egyaránt elfogadja, és a szolgáltató által meghirdetett hatóköröket kéri.

A tokenkezelésnél további gondot jelent, hogy több szolgáltató egyszer használatos frissítőtokeneket ad ki. Az előzetes ellenőrzések, az ütemezett szinkronizálások, az exportfeladatok és a háttérben futó megújítás ugyanazt a tokent is igényelhetik. Ez a réteg naponta nagyjából 13 millió hitelesítőadat-lekérdezést szolgál ki. A Harvey adapterrétege kezeli ezeket az eltéréseket, többek között zárolás nélküli, feltételes visszaírásokkal, az eszközsémákat pedig normalizálja, mielőtt az ügynök regisztrálná őket.

A felhasználók számára mindez azt jelenti, hogy a külső szolgáltatások kezelési különbségeinek jelentős része a Harvey háttérrendszerében marad. A munkaterület rendszergazdája egy teljes csatlakozót, egy natív vagy MCP-tagot, illetve akár egyetlen MCP-eszközt is letilthat, a felhasználók pedig további korlátozásokat állíthatnak be.